Kedden kora reggel indultunk Botswana felé, tele félelmekkel. Ugyanis az indulás előtti napon közölte az utazásszervező a hostelben, hogy tudomása szerint a magyarok nem utazhatnak be vízum nélkül az országba egy pár nappal korábbi változtatás értelmében. Lecsekkolva a botswana-i honlapot valóban…

Vasárnap reggel egy 3 dolláros reggeli után bepattantunk Fran autójába, egy halálcuki dél-afrikai hölgyemény, aki a hostelben dolgozik és aznapra fizetett be ő is a Delvil’s Pool túrára. Az autó mondjuk alig bírta ki a 15 perces utat, de megérkeztünk épségben. A kiinduló pont egy olyan ötcsillagos…

A sofőr ezúttal igazán pontos volt és éjfélkor már úton is voltam Moncsiért a reptérre. Közben azon tűnődtem, hogy vajon azért van-e szófosása az ürgének, hogy ne aludjon el ezen a késői órán, vagy egyszerűen ez az alapbeállítása. Minden esetre egy remek kontakt lesz, ha újabb dili lenne a vízum…

Semmiben és mindenben. Semmiben, mert végső soron ők is gimnazista diákok, akik között ugyanúgy ott vannak a lázadók, mint a tanárok kedvencei. Vagy a lusták és semmirekellők, de épp úgy a nagyon szerelmes és elcsigázott diákok is. Hol vidámak, hol lelkesek, hol szomorúak, hol pimaszok. Hol csillog…

Megint annyi minden történt a múlt héten (és a vízumhosszabbítás visszásságairól már nem írok többet), amit meg akarok örökíteni. Részben azoknak, akik követik a blogot, nagyobb részben pedig magamnak. Mert rájöttem, hogy az írás az, ami segít megörökíteni a pillanatot és talán még inkább megélni az…

Hát ezt az élményt soha senkinek. Nem sokon múlt, hogy ez a bejegyzés legyen az utolsó. Igaza volt Péternek – a magyarországi küldőszervezet vezetőjének, mikor az első találkozónkon azt mondta, hogy nem kell keresni a kalandokat, mert azok úgyis megtalálnak maguktól és akkor majd foghatjuk a fejünk,…

Egész lelkesen írom most a bejegyzéseket. Ha a doktorimat írnám fele ekkora lelkesedéssel már egész impresszív lapszámon túllennék. Lemaradtam a hétévégén a szüretről, amit már csak azért is sajnálok, mert annál több munka jutott a szüleimre, pedig igazán megérdemelnék, hogy egyre több teher…

Péntek este Michael-el újra elmentünk az ázsiai negyedbe és megint egy olyan thai vacsorát ettem, hogy az ízlelőgümőim örömtáncot jártak. Remélem ide minden héten eljutok egyszer, míg itt leszek. Aztán egy pár sör erejéig egy újonnan nyitott helyre ültünk be, ami a röpke másfél óra alatt az aktuális…

Szóval ott hagytam abba a történetet, hogy az ősz első hétvégéjén mindenki hiányzott otthonról. Ezügyben a helyzet persze változatlan, gyanítom, hogy jobb nem is lesz, maximum csak annyiban, hogy minden nappal kevesebb van hátra a viszontlátásig. Pedig a család, ahol lakunk, azt sem tudja, hogy…

Egy újabb hajnali ébredés után fájó szívvel magunk mögött hagytuk a Marula Lodge nevű álomszerűnek tűnő helyet, hogy 4 órakor buszra szálljunk. Csak az volt a fejemben, hogy ha majd számot kell adnom életem legjobb napjairól, az elmúlt kettő egészen biztosan köztük fog szerepelni. Életben pedig az a…