Szombaton viszonylag korán keltünk, mert elmentünk megnézni egy lakást. Mondjuk nem kellett volna sietni, mert természetesen a megbeszélt 9 helyett fél 11-re ért ide értünk a tulaj, hogy elvigyen körbe mutatni, de ilyeneken lassan már nem csodálkozom. És ráadásul csak egy laza 10 perces sétára lett…

A környéken bandukolva, lépten-nyomon belefutok a cselédeket bérlésre felkínáló hirdetésekbe. Árucikk, konkréten árucikk itt egy húsvér ember. Már a megfogalmazás is bicskanyitogató. „Cselédek elérhetők.”, vagy „Képzett cselédek hosszútávú bérlésre elérhetők.” és persze a telefonszám, de akár…

Nem tudom, hogy meg lehet-e itt szokni. Mármint abban az értelemben, hogy ne érezd magad aliennek. Mert az egy dolog, hogy viszonylag magabiztosan használom már a tömegközlekedést, de járva-kelve továbbra is kívülállónak érzem magam. Sascha gyengélkedett a minap, gondolom annak köszönheti, hogy…

Már több, mint 10 napja itt vagyok, de még mindig meglep, mikor random gyerekek tágas mosollyal felnéznek rád és hatalmasat köszönnek. Vagy mikor random emberek köszöntenek az utcán és megkérdezik hogy vagy. Lassan kezdem elengedni az otthonról hozott virtust, ami akarva akaratlanul is a legelső…

A vasárnap viszonylag eseménytelenül telt. Alapból későn keltünk a buli után, így a vasárnapi gospel misét csak a távolból hallottuk. A reggelivel sem siettünk. Aztán filmet néztünk, majd elmentünk bevásárolni. Még mindig meglep, hogy bármit megkapsz, maximum drága. Mármint a helyi termékek…

Ágyba kaptam a szombati reggelit. Wow! Gondolom a tegnapi vacsiért cserébe. Aztán úgy döntöttünk bátrak leszünk és buszra pattanva vesszük nyakunkba a várost. Van az az érzés, hogy valamit valamilyennek elképzeltél és az egy az egyben testet ölt. Na hát ilyen volt ez a minibusz is. Hangos, koszos,…

Szóval ott maradtam el az élményekkel, hogy péntek délelőtt pötyögtem be egy hosszabb bejegyzést még a suliban. A pénteki menzás ebédem meglepően európaira sikeredett, történt ugyanis, hogy Maria, a szakács néni, előző nap némi fintort vélt felfedezni az arcomon étkezés közben. Ezért aztán úgy…

6:30-kor megint csörgött a vekker. Mondanám, hogy szép időre ébredtünk, hisz dőlt már be a napfény az ablakon, de hamar konstatáltam, hogy a kinti hőmérséklet 13 fok körül mozog. Másrészt aludni is tudtam volna még pár órát, mert későn sikerült lefeküdni – köszönhetően annak, hogy végre kipakoltam a…

Azt már most látom, hogy lusta leszek minden nap új bejegyzést kreálni. Szó mi szó, tegnap megérkeztem. A keddi nap amolyan tökéletes lezárás volt egy majdnem három hónapos afrikai út előtt. A bécsi Práter gondoskodott az adrenalinszintről, a Wiener Schnitzel a jóllakottságról, a jól működő és…

Hol volt, hol nem volt... Még múlt év decemberében - köszönhetően a két évvel ezelőtti Európai Parlamentes gyakornoki munkámnak és Kingának -  az email fiókomban landolt egy felhívás néhány kvázi önkéntes afrikai projektről - másnapi jelentkezési határidővel. Félig alapos áttanulmányozás után azon…